Kocka!

A kockavetés már 2000 éve jelen van a Földön, és időközben számtalan más játék fejlődött ki belőle. A kockázás történetével kapcsolatos elméletek mind megegyeznek abban, hogy a kockák eredetileg valószínűleg patás állatok bokacsontjából készültek. A kockára még ma is sokszor csontként utalnak.

A rómaiak szenvedélyes szerencsejátékosok voltak, különösen a Római Birodalom fénykorában. A kockajáték volt az egyik legkedveltebb játék, bár a Saturnalia-ünnepen kívül tiltva volt a gyakorlása.

Rómában a pénzért történő kockavetésből sok különleges törvény származott. Ezek közül az egyikben az állt, hogy nem perelhet olyan személy, aki a házában engedélyezi a szerencsejátékot – még akkor sem, ha csalás vagy bántalmazás áldozata lett.

Több száz évvel később, a középkorban a kockázás a lovagok egyik kedvenc időtöltése lett, és léteztek a kockázást oktató iskolák, valamint kockajátékos-céhek is. A XIV. században VIII. Henriket nagy szerencsejátékosként és kockajátékosként ismerték. Azonban amikor a király rájött, hogy katonái több időt töltenek a szerencsejátékkal, mint a fegyverforgatás gyakorlásával, betiltotta azt.